Zilahi Református Egyházmegye

Diósad

DIÓSAD

            Diósad teljesen magyar település, Zilahtól északnyugatra 20 Km. távolságra , a Szatmár-Zilah útvonalon lévő, goroszlói vasútállomásnál letérve Kusaly irányába, majd Magyargoroszlót elhagyva, a földrajzi értelemben vett Tövisháton jobbra fordulva, 2,7 Km. aszfaltos út megtétele után érkezik el a látogató Ady Endre őseinek falujába.

            Első írásos emléke a településnek 1345-ből való, mikor a váradi káptalan előtt Od és Mocsolya birtokok felett békésen megosztoznak Od(i) János és a Guthi testvérek. 1364-ben Dénes erdélyi vajda rendeletére, ismét kijelölik Diósad határát, melyen az adiak és a Kusalyi Jakcsokkal pereskednek 1584-ig. Ekkor kerül Hadad várának tartozékaként a Wesselényi család birtokába. Diósadról gazdag adatokat őriz a leleszi Konvent (feldolgozatlan), a Wesselényi okmánytár, a kolozsvári Konvent 1441-1461 között több birtokviszályról készített jegyzőkönyvet. Az Ad János és a Jakcs családokon kívűl, birtoka volt Diósadon a Széchi, Gúthi és Gencsi családoknak, Pázmány Péternek, a sámsoni Kőrösi, a somlyói Báthory, a bélteki Drágffy, a szilágynagyfalusi Bánffy, a Lónyai és a szántói Becski családoknak. A 17. század elejétől a  hadadi várhoz, illetve a Wesselényiekhez kapcsolódik történelme.

            A falu eredetéről Kovács Zsigmond lelkész, a református egyház Diáriumában feljegyezte: „ A legelső hiteles adat a község létezéséről az egyház ládájában most is őrzött függőpecsétes pergamen 1349-ből, amely azt látszik igazolni, hogy a község akkori neve Ad” – sajnos e pergamen hollétét senki sem ismeri. Neve több változáson ment át: Ad, Adfalu (1424), Diós-Ad (1441), Aad (1505), Adh (1537), Dyosad (1539), Diósad (1544), Dyosaad (1564), Dioszad (1641).

            Ugyancsak e levél említi a következőket: „ A régi templom különböző fő ágai még a katholikus korból maradtak, a reformáció után még két ízben bővítették, utoljára 1700-ban, az északnyugati szárnnyal”.  A régi templom teljes lebontását végül 1869. március 17-én kezdték meg. Az új templomot (a mai formájában) 1894-ben szentelték fel Szász Domokos erdélyi püspök jelenlétében. A román stílusban megépült templom 360 négyzetméter, belmagassága 11 m., tornya 25 m. magas, melyben két feliratozott harang van. Az 1915-ből való kisharang felirata: „Öntette a diósadi egyházközség önkéntes adományokból az 1915. évében. Öntötte Andrásofszky Efraim utóda Lengyel Pál Kolozsvárt”, a nagyharangé pedig:” Istené a dicsőség. Öntette a diósadi református egyház önkéntes adományból. Öntötte Biszók József Gyorokon 1925.” Orgonája 8 regiszteres, a híres kézdivásárhelyi orgonaépítő, Kolonics István 125.ik műve, melyet 1875-ben építettek be a templomba. A falu reformációja egybeesik a szilágyság reformációjával. Lelkipásztorainak névsora: Óvári Miklós (? - 1629), Kecskeméti Gábor (1629-1647), Szentlászlói Sámuel (1647-1668), Zilahi Márton (1668), Papóczi Zsigmond (1668-1678), Harsányi Máté (1678-1689), Ardai Mihály (1689-1692), Krasznai Bertalan (1692-1694), Jenei György (1694-1703), Békési Gergely (1703-1731), Gyárfás Pál (1732-1735), Visnyai János (1735-1738), Pap Ferenc (1749-1773), Farkas Mihály (1773-1785), Dulló István (1785-1823), Szabó István (1823-1842), Pál István (1844-1845), Osváth Imre (1845-1846), Szász József (1846-1866), Szabó Pál (1867-1900, kinek fennmaradt sírkövén még olvasható a felirat: Itt nyugszik Szabó Pál volt ev. ref. ny. esperes, az 1848-1849-iki honvéd huszár hadnagy, Bem tábornok testőr csoport parancsnoka. Szilágymegye törvényhatósági tagja, stb. ), Vince Ödön (1900-1907), Kovács Zsigmond (1907-1929), Tóth János (1929-1965), Barta Zsigmond (1965-1994), Somfalvi Edit (1995-1998), Bessenyődi Attila (1998-200), Kádár György Tamás (2000-)

            Diósad népességi adatait figyelembe véve, elmondható, hogy életképes közösség, melynek lakossága háromszor cserélődött. A városi (oppidum) rangú település (1623) első nagyobb válsága 1668-as év, a tatárjárás ideje, mikor a falu nagyrészt elpusztult Szentlászlói Sámuel lelkésszel együtt, 1721-ban 11 háztartást jegyeztek fel, a Pragmatica sanctio idején már 90 magyar és 9 görög katolikus élt itt, az 1847-es kolerajárvány (mely megtizedelte a falut) előtti időben 922-en lakták a falut. Ebben az időben telepítenek be székely katonákat a faluba. 1896-ban a lakosok száma 1453-ra, az 1911-es összeíráskor 1775-re, 1943-ban több mint 2000-re nőtt. A legutóbbi összeíráskor (2012) 833 lakos élt a faluban, mely csökkenés az elvándorlásoknak tudható be.

 

Az 1800-as években említik először az oklevelek gazdagabb családok gyermekeinek iskoláztatását, a lakosság növekedésével új iskolaépületét 1905-ben fejezik be.

Best UK Bookis l.betroll.co.uk Ladbrokes
How to get bonus http://w.betroll.co.uk/ Will Hill