Zilahi Református Egyházmegye

Magyarkecel

Magyarkecel

 

 

Magyarkecel Zilahtól Ny-DNy-ra, a 868 m magas Terbetéből eredő Kólicka-patak völgyében települt, ma már vegyes lakosságú község.

A község a Krasznát Zilahhal öszekötő aszfaltozott út mentén fekszik, Krasznától a Katrics-patak (1523 Kathrys) választja el.

A település nyugati része (Felszeg) a környező dombokra is felhúzódik. Keleten a Nagyhegy közel 400 m-es dombja határolja, melynek legjelentősebb kiemelkedése a 369 m, szőlővel beültetett Hajnalhegy vagy Aranó.

 

Etimológiája

 

Nevét Petri Mór a török kel/kopas szóból eredezteti. Krasznahorvát és Magyarkeczel között van egy jelentős kiemelkedés, a Kopasz-domb (423 m).

Kiss Lajos szerint neve szláv eredetű személynévből származik, magyaros névadással. Keczel néven először 1388-ban találjuk a középkori okiratokban.

Kecel ősi típusú helységnév, amely minden bizonnyal a hely birtokosának nevéből származik. Első okleveles említése a Váradi Regestrumban 1213-ban: Keceli Zoloc bevádolta a badacsonyiakat, hogy ismeretlen poroszlóval elvitték 4 ökrét. Ugyancsak a Váradi Regestrumban, 1217-ben Cocil néven találjuk.

 

 

 A falu története

 

A Meszes közelében meghúzódó falu története szorosan összefügg a környező, meszesalji települések, elsősorban Krasznahorvát történetével. Magyarkecelt a 14. századtól a 16. századig nagyrészt a Keczeli Szele família birtokolja. Nemesi jogaikat ősi földfoglalásukra vezetik vissza, bár földbirtoklásuk csak a 14. század végétől kezdve mutatható ki. 1388-ban a váradi káptalan Magyarkecel birtokot egyrészről Tamás, Miklós és András, másrészről Keczeli Miklós fiai, László és Balázs között egyenlő módon megosztja.

 

A későbbiek folyamán Magyarkecelt mindig mint a Szele család birtokait említik az oklevelek. 1451, 1471, 1490, 1498, 1504, 1549, 1555-ben Magyarkeczelre is vonatkozó nagy beiktatások, osztozkodási perek folytak vagy az egész Szele nemzetség, vagy egyik-másik ágának tagjai között.

A református egyházközség törénete

 

A reformáció tanai korán elterjedtek a falu lakosságának körében. Az addig római kathólikus lakosság templomával együtt, egyszerre tért át a református hitre, 1567-ben. Hogy először kath.templom volt, a templom egyharmadának szentély alaktja mutatja, mely szépen kifaragott kövekből van boltivezetével együtt kiépítve. Egyházzá is ez idő tájt szerveződött. 1747-ben lett anyaegyházzá, addig Horvát filiája volt.

Fagyas István esperessége alatt készült, legrégebbi anyakönyv 2-ik lapján olvasható ez a bejegyzés:

“néhai tsztes. Béres Zsigmond papist lévén a praedikátornak azt és annyit adotatt mennyit akart, mivel akkor Horváthi volt a mater ecclesia. De miután szaporodtak a keczeliek, kérték a partialist, hogy magokra képesek papot tartani és ez alkalommal bizonyos fizetésre kötelezték magokat. Hihető ekkor vált el, mint leány-egyház Horváthitól és lőn önálló anya-egyházzá 1747-ben.”

 

Anyaszentegyházzá alakulása idején, nem sok öröksége marad a gyülekezetnek: - a már akkor 200 évesnél idősebb szép kőtemplom, a Hunyadiak idejéből,  egy szalmafedeles iskola és egy kis nádfedeles ház, de ugyanakkor sok hit és élniakarás.

 

A templom építési adataiból oklevelek nem maradtak fenn, de hogy virágzó kis egyház lehetett már évezredünk első századaiban, arról tanuskodik a mintegy 500 éves, 20 méter hosszú, 10 méter széles 8 méter magas gótikus templom, mely a falusi gótika remeke.

Eredeti, csúcsíves, stílusát átalakítás nélkül megőrizte. Építési anyaga kő és tégla. Még ma is elegetik az öregek, mint mesélték a régiek, hogy a templomot alkotó “beszélő köveket” óriások hordták össze.  Ez természetesen a rengeteg kőfeliratra - sok már alig olvasható - utaló monda. A falakon látható régi évszámok 1585, 1586, 1764, 1773- a hozzájuk tartozó feliratokkal.

 

A templom műrészletei mind a mai napig a következők:

 

- a nyolcszög három oldalával záródó szentélyét hálóboltozat fedi, bordái kettősen hornyoltak, kúpos végződésű, hatszöges és rövid gyámokra metsződnek. A hajót lapos mennyezet borítja.

- a szentély csúcsíves boltozata, melynek bordái, gyám és zárókövei eredeti állapotukban maradtak fenn.

- gyönyörű kőrácsos ablakai  2 és 3 osztásúak/szárnyúak, melyeknél a háromosztású karélyok felett halhólyag idomok vannak.

- Déli kapuja négyoszlopos pálcatagokkal díszített egyenes záródású. Kivűlről a második tag olyan mintha egy körteidom alsó végződése megnyúlt és alól kettévált volna: a pálcatagok oszlopszékekre támaszkodnak, fennt pedig négy rétegben zárják egymást.

- a hálóboltozat keleti záróköve is épségben van, egy kardot tartó emberi alak- Entz Géza feltételezése szerint, Vasile Dragut szerint Szt. Mihály képe, Emődi Tamás szerint viszont egyszerű kőfaragóábrázolás és a templom kövein talált 8 db. kőfaragójel alapján elvethető az a hipotézis is, hogy a dési református templom műhelye dolgozott volna itt.

- szentségtartó fülkéje egyik legművészibb emlékünk a szentély északi falán, talán a régi Kolozs- tartományi templomok közül a legszebb.

- a diadalív konzolkövei fölötti lyukak, nem szobrok “kihorgonyzására”, hanem ún. diadalívkereszt tartógerendáinak fészkeiként szolgáltak. Több ilyen diadalivkereszt maradt fenn a középkorból a felvidéken (pl. Bártfa, Szepesdaróc, Eperjes). Diadalívének déli gyámköve gazdagon faragott, lépcsőzetes megmintázású.

A nagy hajó, az orgona és legénykarzat kazettás mellvédje amely külömböző festményekkel volt díszítve 1920-ban leszakadt és darabokra tört. Az 1921. évben renovált templom nagy hajója stukatúros mennyezetet kapott,és eleinte az égbolt színeivel volt kifestve - kék alapon aranyszínű csillagokkal- ma már egyszerű fehérre van meszelve. Végtelen kárára az egységes stílusnak, a csüngőereszű magastetőt is leépítették.

 

A templom építési történetéről Entz Géza a következőket írta:

“Keczeli Margit két jószágát Zápoly Miklós erdélyi püspöknek hagyományozta. V. László 1498 február 18-án Geréb László erdélyi püspököt bevezetteti a birtokba, ennek tulajdonítják a templom építését ‘ legalábbis az építés megkezdését./ugyanő építteti a vistai templomot/”…  Techika 1944,4. szám 77.oldal

 

A finom részletek a püspöki szolgálatban álló kőfaragóműhely tudását dícserik. A templom egységes megjelenése rövid építési korszakot tételez fel. Teljes befejezését ( történeti adatok, formai megfigyelésekre alapozva ) a XVI.század első, második évtizedére tehető.

 

A templom építésében része lehetett a Keczeli Zele(Szele) családnak is- Zele Márton 1485-ben a Közép-Szolnoki alispán.

Petri Mór, Szilágy vármegye monográfiájában mindössze annyit ír a templomról, hogy “egyháza hasonló a krasznahorváti és ardóihoz.”

 

A templom szentélyétől délre építtetett, a különálló, szép és igen arányos fatorony. A tornácos, magas sisakú torony a magyar faépítészet jellegzetes példája,  a két harang ide van elhelyezve.

 Az ereszgerendán ez olvasható - “Ao. 1775”- ez az évszám valamely átépítési évre utalhat, nem az eredeti építés idejére.  A 18 méteres magasságával, 4 kis fatornyocskájával, egységes szerkezetével messziről is jól látható.

 

A nagyharangot 1765-ben öntette Isten dicsőségére a szilágyi magyarkeceli ref. eklézsia Fagyas István prédikátorságában, kurátor Hari György által. Akisebbiket szintén saját költségén öntette 1792-ben. Ez 1848-49-ben megjárta az aradi utat, azonban a szabadságharc lezajlása után Kocsis András buzgó egyháztag kitartó fáradozása után ismét visszakerült a fatoronyba.

 

A templom orgonája 1832-ben készült, ismeretlen mester műve. Az Úrasztali készletek a XVI. sz. végén XVII. sz. elejéről származnak.

Az egyházközség régi lelkipásztorai, kik közül többen jel nélküli helyen, igaz kálvinistaként, a templom környékén vannak eltemetve.

 A templom belsejében a diadalív kövén a következő felirat olvasható

 

 

E kőtáblának külső része jobbja felől

Fagyas István teste nyugszik délre

Világi élete volt 68 esztendő

42 esztendőt papságba tölte el

1764 oktober 21

 

A templom nyugati végén lévő kőlábon ez olvasható:

 

Itt nyugszik Visnyai János, ki itt pap volt 1764-ig,

mikor Fagyas István lőn itt pappá, mint esperes.

 

 

Az északi oldalán lévő kőlábba, már alig láthatóan ez van vésve:

 

Fagyas István holtát Vég András követte,

Mind két öreg testét e két sír temette.

Mint atyját és ipját őket az táplálta,

A papiház mennyben míglen beszámlálta.

Engedjétek kérlek itten nyugodniok,

Balra – jobbra, míglen fel kell támadniok.

A templom alatt kripta van, amelynek egy része beomlott, majd az utolsó felújítás alkalmával a lejáratot befalazták.

A magyarkeceli református egyházközség lelkipásztorai:

 

 

Leányegyházként beszolgáló lelkészei

 

1.      Tyukodi István – ?

2.      Szathmári János – ?

3.      Berzi János – 1666-tól

4.      Tyukodi P. János -  1702-?

5.      Szilágyi István – 1714,  kit a Csatári zsinat delegált

6.      Veszprémi István - 1719-1720-ig

7.      Váraiai Márton - 1722-1724-ig

8.      Dési Gyöngyösi Mihály - 1725-1728-ig

9.      Szilágyi István – 1737-1741-ig

10.  Kabai Gergely – 1741-től

11.  Zilahi Kovács János – 1747-1801, aki járásbeli bíróságot is viselt.

 

 

Anyaegyházzá válása után

 

1.      Visnyai János – 1747–1764

2.      Fagyas István, tiszteletes tudós esperes, 1764-1806-ig káplánok/segédlelkészek  Bodnár Dániel 1801-ben

   Farkas Sámuel 1804-ben

3.      Kőrösfői Dániel – 1806–1809-ig – az egyetlen aki nincs Magyarkecelbe temetve

4.      Weég József – 1809-1816-ig

5.      Ifj.Weég József – 1818-1830-ig

6.      Tancsi Nagy Sándor 1830-1854-ig

7.      Ifj.Tancsi Nagy Sándor – 1855-1867-ig

8.      Rácz Péter – hitoktató segédlelkész, Gyulafehérvárról 1868-1919

9.      Balogh László – 1919-1929-ig

10.  Fazakas Zoltán – 1930-1974-ig

11.  Vicsai Ferenc –  1974-2012-ig, nyugdíjazásáig

 

2012-től Váradi Sándor Károly lp. végez szolgálatot a gyülekezetben.

 

 

 

Oktatás és népszámlálási adatok

 

Az oktatás kezdetei a 18. század közepéig nyúlnak vissza. Még a krasznahorváti Máter Ekléssiához tartozást megelőzően, már az 1745-ös leirásokból tudjuk, hogy van a hívek által fenntartott iskola ami 1872-73 között épűlt díszére válva a kicsiny gyülekezetnek.

1745-ben van szó az oskolamesterről és díjleveléről. Egy 1747. évi feljegyzés pedig szalmafedeles iskoláról tesz említést. 1873-ban részben közadakozásból, részben az egyházi tulajdonban lévő erdő fáinak értékesítéséből felépítik az új, egytantermes, kétszoba-konyhás tanítói lakással egybekötött iskolát, mely továbbra is mint felekezeti iskola működik. Az “Oskola mester”-nek:

 

1.Minden külön kenyeren élő gazda tartozik adni egy véka búzát, egy veder mustot szüretkor. Ha búzát nem adhat, az árát, amint a vásárban jár, ha mustot nem adhat, egy Márjást váltságul fizet.

2.Kétszeri szántás alá elvét egy köböl búzát, ha a mester magát jól viseli többet is.

3.Tüzifát elegendőt, ház szükségére valót.

4.Halott felett való éneklésért 24 dénárt fizet.

 

A gyermekek tanításáért is kellett fizetni:

 

1.Abcitásért esztendeig, 24 dénárt.

2.Declinistáért esztendeig, 68 dénárt.

3.Fellyebb való tanulásban levőért, aminthogy megegyezik.

 

Az állami iskola csak az 1948-as tanügyi reform után indul be.

 

Az első földesúri jobbágy összeírások Magyarkecelről  a 16. század közepéről maradtak fenn. 1553-ban Szele Klára és Szele Miklós özvegyének 14-14 portája után adózik. Ekkor a település népessége 250 lélek. A Pragmatica Sanctio korában 17 háztartás fizet adót. Lakossága 153 fő.

 

A II. József-korabeli első magyarországi népszámlálás alapján nemcsak a település lélekszámát tudjuk meg, hanem képet alkothatunk a község lakosságának társadalmi rétegződéséről is. Magyarkecel ekkor gróf Teleki Lajos és Toldalagi Lászlóné birtoka. A nemesek száma 4, mely 1808-ra 20-ra emelkedett.

 

Ismertebb birtokos nemesek: Komornyik, Hari, Szöllösi, Szentmarjai, Matolcsi. A lakosság legnépesebb csoportját jobbágyok és zsellérek alkotják. Összesen 166. Mellettük jelentős az egyéb rovatban szereplők száma is. Ebben a katonai szolgálatra alkalmas férfiak találhatók (17). Az 591 főt kitevő népesség 107 családban és 95 házban oszlott meg.

 Magyarkecel  1968 óta községközpont. Hozzá tartozik Románkecel, Gurzófal-va és Egrespatak. A négy falu összlakossága 3028 fő (1992), ennek 24%-a él a községközpontban.

Magyarkecel a kis községek sorába tartozik. 1920-ban össznépessége meghaladta ugyan a 900 (925) főt, azóta azonban lassú csökkenés állt be. Az 1992. évi népszámlálás adatai szerint már csak 729 lélek él a faluban. A lakosság többsége magyar. Százalékos arányszáma az össznépességen belül az 1920. évi 45,4%-ról 54,8%-ra emelkedett.

 

A II. világháború előtt Magyarkecelben népes zsidó közösség is élt (4,4%). A 262 főt kitevő román közösség első hullámai a 18. század derekán jelennek meg, s 1773-ban már 20 román családot mutatott ki az akkori statisztika. 1847-ben a románság már többségben élt a faluban. Ekkora a két Kecelnek, Magyarkecelnek és Oláhkecelnek önálló görög- katolikus egyháza volt. A századforduló tájékán azonban ismét a magyarság jutott számbeli fölénybe (52,3%). Magyarkecelben jelenleg 367 református él.

 

Magyarkecel népének fő megélhetési forrása mindig a mezőgazdaság volt.

A növénytermesztés és az állattenyésztésből származó termékek értékesítése jelentett számottevő jövedelmet és biztos megélhetést. A 20. század első évtizedeiben a krasznaiak hatására a zöldségtermesztés is beindult, a Kólicka-patak termékeny árterén piacra is termeltek. A környező napsugaras dombok lejtőin szőlőművelés és gyümölcstermesztés alakult ki már ősidők óta. Különösen a szilva érzi jól magát ezen a tájon. A pálinkafőzés, mellyel korábban a helybeli zsidók foglalkoztak, jövedelemkiegészítő tevékenység immár jó száz éve. Zamatos és a megyehatárain belül is igen híres a keceli szilvpálinka.

Az összterület 1/5-ét kitevő rétek és legelők az állattenyésztés alapjait vetették meg. Magyarkecel jelentős jószágállománnyal (főleg bivaly, juh, tehén és sertés) rendelkezett. A tej és tejtermékek eladásából is jelentős jövedelem származott.

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Források  -Major Miklós: Magyarkecel, 425-428. old., in.: Szilágysági magyarok, atKriterion, 1999. Entz Géza: Technika, 1944, - Petri Mór Szilágy vármegye monográfiája., A szilágy-szolnoki ev.ref. egyházmegye története, Balogh I. Magyar fatornyok Bp.1935,176l, bunyitay V. – Szilágy megye középkori műemlékei Bp. 1887,XIII.köt.6.szám, Beke A. Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárt I-III.füzet Bp. 1889-1895. 159.l Emődi Tamás levelezés 1995szept. 14, Arion Gheorghe “Sculptura antica din Transilvania”, Vasile Dragut “Arta gotica in Romania”

 

 

Best UK Bookis l.betroll.co.uk Ladbrokes
How to get bonus http://w.betroll.co.uk/ Will Hill