Vérvölgy

Vérvölgy monográfiája

            Szilágy megye északi részén, a Zilah – Szilágycseh közötti aszfaltozott úton, a bekötő úttal együtt 22 km – re található ősi, magyar lakosságú falu, a tövisháti dombok aljában. Közigazgatásilag Debren községhez tartozik. Alatta folyik el a Szilágy patak. Domborzatának köszönhetően éghajlata, főleg a felső részeken, 2 – 3 fokkal enyhébb télen, mint a környező falvakban, mivel a dombok elzárják a hideg légáramlatok útját. A szilva és a dió „hazája”.

            A népetimológia szerint, 1011 – ben István király kiküldi csapatait a Nagymon – Szentkirály környékén élő pogány törzsek leverésére. Az ütközet helye ez a völgy volt, ahol a vér patakban folyt, innen kapta nevét is. A Nagymon határában levő várakat és bálványokat lerombolták/Bálványhegy, Pogányvár, Kincseshegy/. E győzelem után Szilágyszentkirályon, a mai református templom helyén kolostort építettek, ahová benedekrendi szerzetesek érkeztek. Ekkor a környező falvak lakói a Szentkirályi római katolikus kolostor – templomba jártak. A szerzetesek a nép vallásos nevelésével, a földművelésre és szőlőtelepítésre való tanításukkal megnyerték a Szilágy – menti pogány magyarságot a római katolikus vallásnak és a reformációig meg is őrizte őket ebben a hitben.

            Első írásos említése 1334 – ből való Veruolg formában, 1387 – től Werwelg. Más névalakjai: Vervewlghe 1446, Werweolgy 1549, Vérvölgj 1797, Vérvölgy 1805 – től.

            Református egyháza már a 16. Század első felében önálló, Bethlen Gábor fejedelem dézsmát adományozott számára. Nem lehet tudni, hogy a falvak mikor szakadtak el a Szentkirályi katólikus központtól, de az bizonyos, hogy a reformáció első két századában, Vérvölgynek és Szentkirálynak közös papjuk volt. Ezek szerint Vérvölgynek már a 17. században temploma és papja volt. Ez a templom a parókiális kertben a mai templomtól kelet – nyugati irányban lehetett és fából készült, csinos fatoronnyal. A fatemplom a 18. század végére már nagyon megromlott állapotú lehetett. 1798 – ban eladták a szomszédos román lakosu  Nagymonújfalunak /román neve Ciora/.

            1798 március 24 – én kelt a templomépítési szerződés a vérvölgyi református egyházközség előljárói  - Szokolyai Ádám prédikátor és Kassai István kurátor – presbiterei és Pámer József zilahi pallér között. Az 1798 – tól 1803 – ig tartó templomépítés, a természetbenieket is beszámítva nagy összegbe került az egyházközségnek. A templom mennyezetén ez a felírás található:

„Ez ház építtetett Ur Isten nevednek,

Mely tetszése szerint, ha lészen szívednek,

Adj szabadon folyást ebben szent ígédnek,

Hogy e ház lehessen ajtaja egednek.

Könyörgés s hálaadás ez házban mely lészen,

Meghallgatni mennyből légy mindenkor készen

A nép elfogadja, s engedj meg egészen.

Építtetett pedig 1803. Esztendőben szeptember első napjain a vérvölgyi ev. Ref. Sz. Eccla. Kölcségén T.T. Szokolyai Ádám úr predicátorságában ns. Szathmári József oskolamesterségében: a kathedrai korona 1808 – ban Zaj Sámuel úr predicátorságában.”

 Az első toronyépítési szerződés 1831 március 1 – én köttetett, de az építés félbemaradt, mivel a fundamentum gyenge volt. A második toronyépítési szerződés 1862 március 24 – én  köttetett. Építése 1864 – ben fejeződött be. Templomhajójának hossza 18 méter,szélessége 8 méter, hátsó része lekerekített. Padjaiban 225 férőhely van. 1860 – ban meghasadt a templom fala, ekkor 6 kőlábat építenek a megerősítésére.

            1924 – 25 – ben a templom és torony lemeszeltettek, a falakon mutatkozó rések betömettek és a templomban lévő régi padok újakkal cseréltettek ki.

            1949 – ben megujították a templomfedélzet gerendázatát és mennyezetét, két helyen vaspánttal fogták össze a falakat. Azóta többször voltak kisebb – nagyobb javítások: festés, bádogozás, villamoshálózat felujítás, fűtés beszerelés, külső – belső javítások. Az 1990 –es évek elején, a régi felekezeti iskola helyén Gyülekezeti Ház épül. 1999- ben új parókia építésébe kezdenek, amely 2007 – ben fejeződik be. 

Ma is használatban levő harangját /kettő volt/ 1762 – ben készítette Papp Gábor harangöntő mester, felirata: ”Datid in anno 1762 di praesentis 9 bis 150 Kgr”. A szószék koronája 1808 – ban készült. Orgonáját 1868 – ban  Jónás István nagyváradi orgona és zongora építő készítette. A toronyóra 1907 – ben készült, Csomor József agyagfalvi órásmester által.

Legrégebbi klenódiumunk az 1591 – ből való úrasztali pohár, melyet 1971 – ben a kommunista rendszer  a bukaresti Nemzeti Múzeumba vitt el. Hosszas utánajárás után 2007 októberében visszakerült a gyülekezethez. Ma is használatban van, az asszonyok úrasztali pohara.

Jelenleg a gyülekezet lélekszáma 305 lélek.

A vérvölgyi lelkipásztorok névsora 1664 – től napjainkig:

Madai István /1664/

Madai Sámuel /1664-1667/

Görgői György /1667-1671/

Selyki István /1671-1694/

Árvai András /1694-1700/

Marosi István/1700-1705/

Marosi György /1705/

Görgei János/1711-1713/

Mocsi Gergely /1713/

Galambfalvi Miklós/1714-1717/

Mezei István/1717-1722/

Újvárosi Mihály/1722/

Bocskai János /1730/

Kabai Gergely/1742/

Vári István/1752/

Zilahi András/1762/

Csernátfalusi Péter/1786-1790/

Kun István/1790-1792/

Szokolyai Ádám/1792-1804/

Id. Zay Sámuel/1805-1812/

Ifj. Zay Sámuel /1813-1816/

Jánó Sámuel/1816-1824/

Kerekes Mózes/1825-1859/

Véég Sámuel/ 1859/

Székely István I. /1859-1885/

Ifj. Berde Sándor/1886-1898/

Kecskeméti Kálmán/1898-1908/

Paulai Viktor/1908-1913/

Szabó Pál/1914-1922/

Kertész Márton/1922-1924/

Miklós Pál/1925-1926/

Kandó Mihály/1927-1929/

Czell Benjámin/1929-1930/

Szűcs János/1930-1955/

Hervol János/1955 beszolgáló/

Varsányi Rudolf/1956-1959/

Szűcs Ervin/1960-1961/

Kiss Zoltán/1961-1983/

Nagy József/1983-1984 beszolgáló/

Dénes Béla/1984-1986/

Püsök Sándor/1986-1987 beszolgáló/

Ruzsa István/1987-1999/

Bálint István/1999-2004/

Süle Gyula Zsolt/2004 – től/