Olvassuk : Lukács 24,1-12
- Örömhír
Információ, illetve hír-túltengésben élünk. Alapvető fontosságú: szelektálni, kiválasztani. Különben belefulladunk, vagy kialakul az a kényszerképzet: lemaradtam valamiről, az életről… Az életből kimaradtam. Tehát választunk: ez rám tartozik, érint – ez pedig nem.
Az örömhír amit hallottunk: régi. Igaz, 2000 éves. De ma is hathatós és erős. Erő és hatalom az üdvösségre. Sőt! A szentírók azt állítják –nem alaptalanul, hiszen ők is emberek, kipróbálták – az egyetlen örömhír! És ezt egy „független hírforrás” erősítette meg: Isten maga az angyalain keresztül! És a legnagyobb, legalapvetőbb dilemmámban hoz örömhírt: élet és halál kérdésében. Bizonyára ez mindenkit érint… Téged is.
János apostol így összegezi a lényeget:” Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az ő nevében.”(Ján.20,31)
Itt van egy másik alapvető igazság: a hithez tények szükségesek. Ige. Sőt, Pál apostol szerint az Ige az ami hallóvá tesz- lelki értelemben. (Róma 10,17) Érintettségemet bizonyítja.
- Tények
Igen fontos: 1. az apostolok a feltámadást elmondva tényeket ismertetnek, nem elképzeléseiket, saját filozófiájukat. Amit olvashatunk, azok nem saját gondolataik, vagy képzeletük eseményei. A „feltámadás” nem egy szófordulat, vagy metafora: tény. 2. ezeket a tényeket úgy sorolják el – mert csak így tehetik – ahogyan látták és átélték. Ahogyan mi is: egy eseményt amit átéltünk, azt a saját perspektívánkból tudjuk elmondani. Ahogyan megéltük. Ezt teszi a négy evangélista is.
Igen fontos ez: hogy a hitünk ne emberek bölcsességére épüljön, hanem az Isten hatalmára. (1.Kor.2,5). Melyek ezek a tények?
- Jézus, az Isten Fia, akit megfeszítettek, meghalt, eltemették.
- Harmadnap, azaz a hét első napján feltámadt.
- Asszonyok, követői, jöttek a sírhoz igen korán fűszerszámokkal.
- A követ elhengerítve (súlya: 1-3 tonna) találták, azaz a sírt nyitva. Holott katonák is őrizték és le volt pecsételve…
- A sír üres volt, csak a leplek és a kendő volt benn.
- Az asszonyok teljesen tanácstalanok voltak és féltek.
- Angyalok jelenését látták, akik magyarázattal szolgáltak.
- Az asszonyok hirdették a hallottakat, de nem hittek nekik.
- Péter és János – akik kijöttek a sírhoz – mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok mondták.
- Mária Magdaléna látta először az Urat, aztán az apostoloknak is megjelent.
Ezek azok a tények amelyekből az apostolok, a tanítványok az életük árán sem engedtek. Ez a tény volt az, ami egészen más emberré tette őket (ld. Péter ). Az élő Jézus munkálkodik!
- Még egy tény…
Az asszonyok teljesen tanácstalanok voltak… Nem erre készültek. Ilyet még nem tapasztaltak. Hogy a sír üres? Holott a holttest tisztátalanná tesz.. De az őrök? Miért maradtak itt a leplek, ha elvitték? Nem illik bele semmiféle gondolkodási rendszerbe. Kérdéseik voltak, de válaszok nélkül. És sajnos ugyanilyen képet mutatott a társaság többi része! Ezek mi vagyunk, tanítványok. Jaj nekünk! De ugyanilyen a világ is az élet és halál kérdésében: kérdésekkel, válasz nélkül.
De vegyük észre: mindig így van ez, amikor Isten maga avatkozik bele az események menetébe! Lásd: Jákób esete a lajtorjával, a testvérek József előtt, Mózes a csipkebokornál, Zakariás pap a templomban, vagy éppen Mária Názáretben… Az Úr Isten munkája, megváltó műve minden emberi értelmet felülhalad! Imádni kell, leborulni előtte! (Róma 11,33-36)
- Még nagyobb kegyelmet ad…
De az Úr nem hagyta/hagyja az övéit tanácstalanságban, félelmek és kétségek között. Ezért szólt angyalain át, aztán ezért jelent mag az Úr Jézus maga. Kijelent, emlékeztet az ő igéjére, szavára. Igen: vissza az igéhez. „Mert meg van írva!” Ez a hívő élet különleges ajándéka. Örüljünk neki, adjunk érte hálát és éljünk vele. Mert ami a hithez, vígaszhoz szükséges, azt mind elmondta Urunk! Van válaszunk!
És: egy „apróság”. Észrevettük, hogy az, ami a legnagyobb tanácstalanságot, rémületet okozta, ami a végletekig fokozta ezeknek a megpróbált embereknek a szenvedéseit és gyötrelmeit („elvitték az én Uramat…”) az lett a kimondhatatlan öröm forrása? „Feltámadt, nincsen itt!”
Hát ez a Jézus feltámadásáról szóló örömhír munkája…
És éppen így, az az utolsó naptári nap, az életünk utolsó napja, Jézus Krisztus által nem a rettegésnek lesz a napja, hanem a valódi, kimondhatatlan, dicsőült örömnek!
Halleluja! Ámen